Tasnády Fekete Mária, a magyar filmtörténet egyik érdekesebb alakja, ő volt az a miskolci szépségkirálynő, aki 1931-ben a Miss Hungária címet elnyerte, és ő képviselte az európai versenyen is hazánkat, ahol a legszebb mosolyú hölgy díjat kapta meg.
Tasnády Fekete Mária, a magyar filmtörténet egyik legérdekesebb alakja, 1911. november 14-én született a romániai Hunyad megyei Petrilla városának Lónyaytelep városrészén. Élete azonban hamarosan szorosan összefonódott Miskolccal és környékével, ami meghatározó szerepet játszott későbbi karrierjében.
Az első világháború viharai után, 1916 környékén a Tasnády család Erdélyből Budapestre menekült. A húszas évek utolsó harmadában kerültek Ormosbányára – akkoriban Ormospusztának nevezték a települést -, ahol Mária édesapja, Dr. Tasnády Fekete Aladár főorvosi állást kapott a Magyar Állami Kőszénbányák ottani üzeménél. A család az ormosbányai orvosi rendelő épületében lelt otthonra, így Mária gyermekkora szorosan összekapcsolódott a bányászváros mindennapjaival.
Iskolai éveit Budapesten kezdte, de gimnáziumi tanulmányait Miskolcon fejezte be. Az érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója lett ösztöndíjasként, bár diplomát végül nem szerzett. 1931-ben, még másodéves egyetemistaként, részben ösztöndíja kiegészítése céljából, részben barátnője, Timbó Nelli festőművész unszolására benevezett a Miss Hungária szépségversenyre. Bár az utolsó pillanatban jelentkezett, mégis elhódította a koronát.
A győzelem nemcsak országos ismertséget hozott számára – a Színházi Élet címlapján szerepelt -, de nemzetközi lehetőségeket is teremtett. A Miss Európa versenyen a nyolcas döntőbe jutott, és elnyerte A legszebb mosolyú lány címet. Párizsban a magyar kolónia üdvözölte őt a pályaudvaron. Ezután a Le Journal palotájába látogatott, ahol Maurice de Walerie, a “női szépség világszakértője” fogadta és dicsérte a magyar szépségeket. A verseny résztvevői között volt Marina Saljapin, a híres énekes lánya, akivel Tasnády gyorsan összebarátkozott. Tasnády Fekete Mária látogatást tett a párizsi magyar követségen is, ahol Villani Frigyes báró követ fogadta őt. A követ “kollégának” nevezte a magyar szépségkirálynőt, utalva arra, hogy ezek a versenyek növelik Magyarország hírnevét. Lisi Goldarbeiter, a korábbi Miss Universe győztes is meglátogatta Tasnádyt, és érdeklődött Simon Böske, az előző magyar győztes felől.
Hazatérése után, 1931. január 28-án többezres tömeg várta a Tiszai pályaudvaron. Halmay Béla helyettes polgármester és Somogyi Ágnes Irén, Miss Miskolc 1930 köszöntötte. Egykori osztálytársai is üdvözölték, köztük Blau Júlia, egykori padtársa. A vármegyeházán Bónis Aladár alispán fogadta, aki biztatta, hogy szépségével Magyarország ügyét szolgálja külföldön.
Ezt a fogadást örökítette meg egy korabeli filmhíradó Miskolcon:
A szépségverseny után Tasnády Fekete Mária élete új irányt vett. Elhagyta az egyetemi padokat, és a filmvilág felé fordult. Berlinbe költözött, ahol 1932-ben debütált A fenség mulat című filmben. Hamarosan számos német produkcióban szerepelt, és a berlini Schiller Színházban is fellépett Maria von Tasnady néven.
1931-ben a magyarországi szépségverseny szervezői az UFA filmgyár megtekintésére vitték Berlinbe. Itt találkozott Bruno Dudayval, a cég egyik vezetőjével, aki felajánlotta neki a szerződtetést és később a kezét is. Mária elfogadta az ajánlatot, és hamarosan ünnepelt filmsztár lett. Pár évvel később gyermekük is született. Németországban a magyar kolóniával jó barátságba került, így ismerkedett meg Radványi Géza magyar filmrendezővel, aki később elszerette Dudaytól. Radványi különös módon, magától Dudaytól kérte meg Mária kezét, aki először filmötletnek vélte a dolgot, majd gálánsan elengedte a színésznőt.
1937-ben Mária és Radványi összeházasodtak, és Európa-szerte sikereket értek el. 1939-ben hazatértek Magyarországra, ahol Tasnády Fekete Mária férje több sikeres filmjében is főszerepet kapott. Olyan legendás magyar színészekkel játszott együtt, mint Jávor Pál, Páger Antal, Csortos Gyula, Somlay Artúr, Uray Tivadar, Ajtay Andor és Kiss Ferenc. Az 1940-es évek elején karrierje tovább ívelt felfelé. Radványi Géza neorealista trilógiájában (Zárt tárgyalás, Európa nem válaszol, Egy asszony visszanéz) mindhárom filmben főszerepet játszott. 1941-ben ő volt az egyik főszereplője az első részben színes magyar filmnek, A beszélő köntös című alkotásnak.
1942-ben Jávor Pállal szerepelt a Fehér emberek (Inferno giallo) című olasz filmben, amelyet férje rendezett. A film forgatása során azonban tragédia történt: a Cinecittà filmstúdióban rendezett banketten mind ő, mind férje súlyos ételmérgezést kapott. Ez az incidens megnehezítette további filmkarrierjét, bár nem vetett véget neki teljesen.
A második világháború után, 1947-ben férje megrendezte a Valahol Európában című filmet, amely a magyar film első, háború utáni világsikere lett. Azonban a film körül ideológiai viták robbantak ki, és 1948-ban a politikai támadások miatt mindketten Olaszországba távoztak.
1951-ben Olaszországban eljátszotta Maria von Tasnady néven Enrico Caruso anyját az Enrico Caruso: A legendás hang című filmben. Ez volt az utolsó jelentősebb filmes szerepe. 1953-tól kapcsolata Radványival elhidegült, bár hivatalosan nem váltak el.
1954-től Münchenben élt, ahol a Szabad Európa Rádió bemondójaként és hírolvasójaként dolgozott 21 éven át. 1957-ben még kapott egy kisebb szerepet egy német filmben, de ezután felhagyott a filmezéssel.
Élete alkonyán nehézségekkel kellett szembenéznie. Pusztaszeri László történész szerint láncdohányos volt, vélhetően bipoláris depresszióban szenvedett. Utolsó éveit magányosan és anyagi gondokkal küzdve töltötte egy müncheni idősek otthonában.
Tasnády Fekete Mária 2001. március 16-án, 90 éves korában hunyt el Münchenben. Sírja a München melletti Planegg temetőjében található, ahol Maria von Tasnady néven nyugszik.
Élete egy igazi filmbe illő történet: a miskolci gimnazistából lett szépségkirálynő, majd nemzetközi filmcsillag pályája a 20. század viharain keresztül vezetett. Bár élete nagy részét külföldön töltötte, miskolci gyökerei és az itt töltött évek meghatározóak maradtak számára. Története nemcsak egy sikeres színésznő életútja, hanem egy korszak lenyomata is, amely jól példázza a 20. század közepének turbulens történelmét és annak hatását az egyéni sorsokra.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz.
